Történetem a kilókkal

szerző: Horváth Szandra (a beküldött cikket alább, változtatás nélkül közöljük)

Egyszer már lefogytam 31 kilót, de visszahíztam 25-öt, ezért újra kezdem, mert most rosszul érzem magam. Nehéz erről beszélni, de érzem, hogy ki kell írnom magamból, mert ez az első lépés ahhoz, hogy újra változtatni tudjak. Lefogytam 31 kilót. Ez egy hatalmas eredmény volt számomra, amire iszonyúan büszke voltam. Hosszú, nehéz út vezetett oda, tele küzdelmekkel, lemondásokkal, de közben mégis olyan boldogságot adott, amit talán előtte soha nem éreztem. Éreztem, hogy könnyebb minden: a mozgás, a mindennapok, és talán a tükörképem is kezdett olyanná válni, amit elfogadtam és szerettem.

Aztán valami elromlott. Nem is tudom, hogy mikor és hogyan, csak azt vettem észre, hogy lassan, szinte észrevétlenül visszacsúsztam oda, ahonnan indultam. Először csak egy-két kiló jött vissza, aztán egyre több. Eleinte azt mondogattam magamnak, hogy „ez semmi, ez belefér, holnap újra odafigyelek.” De holnap nem figyeltem oda, és ahogy telt az idő, már nem tudtam becsapni magam: visszahíztam 25 kilót. Ez most nagyon fáj. Nemcsak a testemnek, hanem a lelkemnek is. Rosszul érzem magam, nehéznek, fáradtnak, és sokszor még dühös is vagyok magamra, mert tudom, hogy képes voltam lefogyni. Akkor miért nem tudtam megtartani? Miért hagytam, hogy ez újra megtörténjen? Ezek a kérdések sokszor kísértenek, és néha úgy érzem, hogy nincs rájuk válasz. De van egy dolog, amit nem engedek el: a hitet, hogy újra sikerülhet. Mert tudom, hogy képes vagyok rá, hiszen már egyszer megcsináltam.

Akkor is nehéz volt, akkor is voltak mélypontok, de megérte. És most újra el fogom kezdeni, mert nem akarok így élni. Nem akarok úgy élni, hogy folyton rosszul érzem magam a testemben, és nem akarok haragudni magamra.

Most máshogy akarom csinálni. Talán nem akarok olyan gyorsan fogyni, nem akarok kapkodni, és nem akarok túl szigorú lenni magamhoz. Az a célom, hogy lassan, de biztosan haladjak előre, és közben megtanuljam, hogyan szerethetem magam úgy is, hogy még nem értem el a végső célomat. Mert talán ez a legnehezebb: elhinni, hogy már az első apró lépés is számít, és hogy nem kell tökéletesnek lennem ahhoz, hogy büszke legyek magamra. Sok mindent tanultam az előző fogyásomból. Megtanultam, hogy minden változás a fejben kezdődik. Ha nem hiszel magadban, akkor bármilyen módszert próbálsz ki, nem fog működni.

Megtanultam, hogy a diéták helyett az életmódváltás az, ami valóban tartós eredményeket hoz. És talán azt is megértettem, hogy a visszaesés nem a kudarc jele, hanem egy új lehetőség arra, hogy tanuljak magamról.

Most újra indulok ezen az úton. Nem lesz könnyű, és tudom, hogy lesznek napok, amikor el fogom veszíteni a motivációmat. De emlékeztetni fogom magam arra, hogy miért csinálom. Azért, mert jobban akarom érezni magam. Azért, mert erősebb akarok lenni, fizikailag és lelkileg is. Azért, mert tudom, hogy képes vagyok rá. Ha te is hasonló helyzetben vagy, mint én, akkor szeretném, ha tudnád, hogy nem vagy egyedül. Nem kell tökéletesnek lenned, nem kell egyik napról a másikra megváltoznod. Csak kezdj el lépni, akár a legkisebb lépéseket is. És ne feledd: minden egyes újrakezdés egy lehetőség arra, hogy közelebb kerülj ahhoz, aki lenni szeretnél.