Hazai oktatási egyenlőtlenségek és esélylatolgatás szabadon, összefüggésben Pierre Bourdieu: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése című művének párhuzamában

Szerző: Venguszt-Lachenbacher Andrea szociálpolitikus, szociális munkás

h Árpád

Pierre Bourdieu szociológus, önmagát konstruktivista strukturalistának vallotta. Kutatásainak alaphipotézise, hogy társadalmi szinten az egyén cselekedeteit pusztán az egyén szabad akarata vagy a körülményei ok-okozati összefüggései határozzák-e meg. Vizsgálta, hogy adott társadalmi csoport, illetve réteg magatartási normái mennyire befolyásolják az egyének viselkedését, illetve inverz, a csoport tagjai mennyire befolyásolják az egész társadalmi réteg magatartását.

Mezőelmélet elnevezésű kutatásában a társadalmi rétegződéseket határozta meg, mintegy mezőkre bontva az egyének és csoportok elérendő céljaik szerinti differenciálódását, a társadalomban betöltött pozíciójuk alapján. Bourdieu rendszerint minden erőforrást tőkének nevez, amiket további besorolás alapján gazdasági, kulturális, társadalmi és szimbolikus tőkére bont. Tőkeelméletével a társadalom általános közgazdaságtanát kívánta megalkotni. Úgy vélte, a tőke elsajátításával társadalmi energia szabadul fel. Kutatásaival igazolta, hogy habár a tőkefelhalmozás, vagyis a fenti készségek, képességek, energiák és tudás szétosztása hosszas folyamat, annak elosztása társadalmi strukturális változásokat hozna. Erősen bírálta azokat a véleményeket (pl. marxisták), miszerint társadalmi változásokat pusztán gazdasági folyamatok okozhatnának. Az azóta több ponton is cáfolt művében próbál rávilágítani arra a folyamatra, miszerint a társadalom szerveződésében, annak alapjaiban helyezkedik el az esélyegyenlőtlenség. (Bourdieu,1978.)

A szociológus külön részekben taglalja, hogy érdemes megvizsgálni a szülők iskolai végzettségéhez kapcsolódó kutatását, vagyis a Bourdieu-féle osztályethosz dimenzióját, miszerint párhuzamot lehet vonni a szülők iskolázottsága vagy szakképesítése és a lemenőik tanulmányi elképzelései között.

Az e mentén húzódó oktatással összefüggő érvényesülési keresztmetszet adja azt a társadalmi struktúrát, ami olyan ismétlődő hierarchikus rendszert képez, mint a depriváció-spirál. Vannak, akik mindig hozzáférnek adott erőforrásokhoz és megtudják ismételni generációkon keresztül a képességeik fenntartását és adottak azok, akiknek az átlagos esélyhez is küzdeniük kell. Külön képesség szükséges az idő értelmének használatához is, mert ahogy Bourdieu mondja fontos, hogy az egyén hosszabb távon is belátással legyen elhatározásaira, és a jövőjét felmérve hozzon meg stratégiai döntéseket. (Bourdieu,1978.) Az időfaktor az oktatás tekintetében, mint egy beruházás jelenik meg.

Úgy véli, ha az egyénnek a szociális körülményei miatt nincs időben kellő információja tanulmányaihoz, ha nincs kellő ideje a tanulásra, önön megvalósítására, az idő hiánya hosszú távon felülírhatja képességeit és mégiscsak egy rossz iskolai befektetésként fogja végezni. Az oktatás, mint kulturális tőke 3 féle formában létezhet, mégpedig inkorporált, tárgyiasult és intézményesült formában. Tehát létezhet az egyén által elsajátított tudásanyag, az ismeretanyagot tároló tárgyak, eszközök, adathordozók, illetve az oktatás által elért tudományos jogosultság által, pl. Phd fokozat formájában.  A kulturális tőke azáltal válhat társadalmi tőkévé, hogy minél képzettebb, iskolázottabb az egyén, annál nagyobb hatással lehet az adott réteg minőségi struktúrájára. Ezeknek az erőforrásoknak a tovább örökítését a szimbolikus tőke garantálja, és Bourdieu elmélete szerint is a tőkefajták birtoklása segítséget nyújt az uralkodó osztálynak a státuszuk megtartásában a társadalmi élet különböző „mezőin”. (Bourdieu,1978.)

A mobilitás, mint korrekciós eszköz a származási különbségeket igyekszik ellensúlyozni, mert legideálisabb esetben minden egyén a társadalom számára leghasznosabb pozíciójába kerülhet.

Tehát a közép - felső osztálybeli családok leszármazottainak a legnagyobb az esélye arra, hogy az elismertségi létrán feljebb juthassanak, de ez egyesesetekben akkora anyagi és időbeli áldozatokkal járhat a család részéről, hogy a termékenységi mutatókat is befolyásolhatja. (Bourdieu,1978.) Természetesen az sem lehetetlen, hogy az alacsony iskolai végzettségű anyagi és társadalmi szempontból alulreprezentált rétegből is fel tudjon kapaszkodni valaki, de a mindenkinek lehetséges minden elv valójában nem létezik. Habár a tanulmány alapjait a 1960-as, 1970-es évek adták, az azóta eltelt idő és a kormányzati törekvések sem tudták idehaza sem befolyásolni pozitív irányba az egyenlőtlenség kisimulását.

A modern társadalmakban sok más mellett az oktatás, a család, a kortárscsoportok, a munkahelyek, a közösségi platformok játszanak szerepet az egyének közti kommunikációban, ami a szocializációs színterek közös jellemzője. A kommunikáció fejlesztéséhez elengedhetetlen az oktatás minőségének és hozzáférhetőségének vizsgálata. A kommunikáció hibás, nem kielégítő működése az adó és a vevő között zavart okozva, szocializációs félreértéseket okozhat és a társadalom által nem tolerált deviáns magatartáshoz vezethet, ami további esélyegyenlőtlenséget teremt. (Bordás,2009.)

Pierre Bourdieu osztályelméleteivel kapcsolatban hazai szociológusok a 2000-es évek elején arra hívták fel a figyelmet, hogy Bourdieu talán túlságosan leegyszerűsítette a társadalmi problémákat, nem vette számításba a szabad akarat és a társas dinamika lényegét a cselekvő egyén viselkedésére. Ameddig Bourdieu szerint pusztán csak az oktatás konzerválja az egyenlőtlenséget, addig érdekes felvetés azt megvizsgálni, hogy tudunk-e olyan statisztikai mutatót, miszerint hazánkban a felsőoktatásban való részvétel,illetve képesítés megszerzése biztos záloga-e a társadalmi megbecsültségnek, a munkaerő-piaci beilleszkedésnek.

Hiszünk-e abban, hogy pusztán a továbbtanulással feljebb érhetünk a társadalmi ranglétrán, hogy lehet-e a tanulás a mobilitásunk eszköze?  

A szocializáció jelentősége a felnőttkori devianciák és az elkövetővé válás folyamatában, avagy a szociális munka létjogosultsága a büntetés-végrehajtásban és a reintegrációban című 2014-es munkaanyagomban, a fenti témafelvetésben is kutattam. A hátrányos helyzetben élő, leszakadó településeken felnővő gyermekeknélmegfigyelhető korlátozott nyelvi készségek, a szülők iskolázatlanságából fakadó szociális elmaradottság negatív hatásai, valószínűleg nagymértékben csökkenthetők a gyermekek korai közösségi nevelésbe csatolásával.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az oktatási egyenlőtlenségeket növelhetik még a szülők által közvetített kulturális különbségek, szokások, elégtelenanyagi, szociális, lakhatási körülmények és a speciális pedagógiai kihívásokra felkészült pedagógusok hiánya. A felsorolt eltérések és hiányosságok a munkaerő-piaci elhelyezkedés esélyeit is tovább rontják, illetve a lakhatási és földrajzi egyenlőtlenségek, a fizikai és mentális betegségek, családi és szocializációs deffektusok, diszkrimináció, stigmatizálás, segélycsapda, és a büntetett előélet miatti erkölcsi bizonyítvány hiánya, pedig tovább rontják.

A 2013 és 2014 között, a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet Baracskai Objektumában 100 fővel végrehajtott saját kutatás alapján megállapítható volt, hogy az elítéltek közül magas a kizárólag általános iskolát (33%), illetve az alapfokú oktatási kötelezettségnek sem eleget tevők aránya (14%), összesen tehát 47%. Az említett két kategóriába tartozók aránya együttesen meghaladja azoknak a számát, akik legfeljebb szakmunkás végzettséggel rendelkeznek. (34%) Az interjúk során az elítéltek arról számoltak be, hogy családjukban sok esetben még az általános iskola befejezése is ritka volt, családjuk számításait, miszerint megélhetésükben segíti majd őket gyermekük, férjük, nem tudták bűnelkövetés nélkül megvalósítani.

Az elítéltek javarészt lakóhelyük földrajzi elhelyezkedésével, valamint személyiségükkel magyarázták munkaerő-piaci kudarcukat.

A munkaerő-piaci aktivitást-inaktivitást szemléltető táblázat az iskolai végzettséget felmérő adatokhoz hasonlót mutatott, itt szintén magas számban, 72%-a a vizsgált egyéneknek nem rendelkezett az ítéletének letöltése kezdetén állandó munkával, illetve 7%-uk nyugdíj vagy nyugdíjszerű ellátásból próbálta magát fenntartani.  

Mind az interjúk alatt, mind a „befogadáson” első helyen pénzforrásnak tekintették a bűnelkövetést, de amegélhetési bűnözés kifejezést senki nem használta egyértelműen. A megkérdezettek csaknem fele aktív álláskereső volt és az alkalmi munkából élők is csupán a közmunkát, a segéd és kubikus, illetve alkalmi mezőgazdasági munkát jelölték meg nem rendszeres jövedelemnek. Az önmagukat nyugdíjasnak vallók is anyagi problémákról számoltak be.

Kutatásom alapján összefüggés mutatkozott az iskolai végzettség megléte, a munkanélküliség, az alacsony társadalmi státusz és az anyagi nehézségek között.  

Fontos tehát vizsgálni és törekedni az oktatásban a szociális viselkedés és az erkölcsi normák képességének megismerésére, elsajátítására, konfliktuskezelési technikák oktatására irányuló társadalmi szükséget. Kiemelten hasznos lehet gyermekek viszonylatában a pedagógusok részéről a motiváltság kialakítása pl. sporttal, versenyhelyzetekkel, a kézügyesség és a szépérzék fejlesztésével, a kollektíva, mint segítő közeg elismerése képességének tanításával. Középfokú iskolai keretek között célravezető lehet pénzügyi, egészségügyi, gyermeknevelési, metálhigiénés tematikák beépítése a tanrendbe, illetve földrajzi és gazdasági adottságokat figyelembe véve célzottan specifikus szakmák oktatásának preferálása az intézményekben.

Tapasztalatom alapján rendszerint megállapításra kerül, hogy a szegregátumokra, hátrányos helyzetű településekre jellemző alapfokú oktatási hiányosságok mérhetően, cirkulációban hozzák az alacsony társadalmi státuszban maradottságot, a munkaszocializáció hiányátés egyesesetekben, a bűnelkövetővé válás esélyét is. A felzárkóztató, hátránykompenzáló, esélyteremtőprojektek sikerének elmaradása viszont, nem köthető egyértelműen csupán az anyagi erőforrások mértékének alul tervezéséhez vagy azok hiányához. Az állami szociális és egészségügyi gondoskodás intézményesült infrastruktúrális és humánerőforrás hiánya, az állami nevelési, oktatási rendszer elégtelen működése, az oktatást támogató és kiegészítő szolgáltatások és a szakterületen dolgozó szakemberek hiánya az, amik és  akik a fentiekben is említett leszakadó társadalmi réteg érdekében hatékony munkát tudnának végezni.

A mindenkinek lehetséges minden elv, valójában nem létezik. Dr. Barát

Felhasznált szakirodalom és saját források

Bourdieu, P. A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Budapest: Gondolat kiadó, 1978.

Bordás, S. Az agresszív kód. Székesfehérvár: Kodolányi János Főiskola, 2009.

Venguszt-Lachenbacher A. A szocializáció jelentősége a felnőttkori devianciák és az elkövetővé válás folyamatában, avagy a szociális munka létjogosultsága a büntetés-végrehajtásban és a reintegrációban Szakdolgozat, KJF 2014.