Ferenc Pápa: egy jezsuita a Vatikánban

Nem mindennap születik olyan pápa, aki alapjaiban rázza meg a közvéleményt és az egyházat magát. Jorge Mario Bergoglio, aki 2013-ban Ferenc pápaként lépett a világ színpadára, pontosan ilyen figura volt. Egy argentin jezsuita, az első az amerikai kontinensről és a déli féltekéről, aki Szent Péter trónjára ült, és aki pápasága alatt fáradhatatlanul hirdette a társadalmi igazságosság, a környezetvédelem és az irgalmasság üzenetét. Élete és öröksége mély nyomot hagyott a kortárs történelemben, és különleges szálakkal kötődött Magyarországhoz is.

Egy szolgálatra szentelt élet

Buenos Aires nyüzsgő utcáin, 1936-ban látta meg a napvilágot olasz bevándorló szülők gyermekeként. Fiatalkora korántsem volt felhőtlen: vegyésztechnikusként, sőt, kidobóként és takarítóként is dolgozott, mielőtt egy súlyos tüdőbetegség, amely jobb tüdeje egy részének eltávolításával járt, más irányba terelte életét. Felépülése után, 21 évesen lépett be a Jezsuita Rendbe.

Argentínában töltött évei – a filozófiai és teológiai tanulmányoktól kezdve a papszentelésen át a jezsuita provinciálisi tisztségig – egybeesett az ország sötét katonai diktatúrájának időszakával. Ez az időszak vitákat is szült személye körül, különösen két jezsuita, köztük a magyar Jálics Ferenc eltűnése kapcsán. Bár Jálics később tisztázta Bergogliót, ezek a korai tapasztalatok – a fizikai munka, a betegség leküzdése, a diktatúra árnyékában szerzett élmények – kétségtelenül mélyen formálták empátiáját a peremre szorultak iránt és elkötelezettségét a társadalmi igazságosság mellett.

Felemelkedése az egyházi hierarchiában töretlen volt: Buenos Aires segédpüspöke, majd érseke lett. Már ekkor kitűnt szerénységével: egy egyszerű lakásban élt, tömegközlekedéssel járt, éles kontrasztban elődei életmódjával. A 2000-es évek eleji argentin gazdasági válság idején a szegények szószólójaként vált ismertté. II. János Pál 2001-ben bíborossá kreálta, és már a 2005-ös konklávén is komoly esélyesnek számított.

XVI. Benedek lemondása után, 2013. március 13-án a konklávé őt választotta a 266. pápává. Megválasztása történelmi jelentőségű volt: az első pápa Amerikából, az első jezsuita, az első Európán kívül született pápa évszázadok óta. Az Assisi Szent Ferenc iránti tiszteletből választott Ferenc név pedig azonnal jelezte pápasága irányát: egy olyan egyház vízióját, amely kimegy az utcára, amely törődik a szegényekkel, a békével és a teremtett világgal.

Üzenetei

Pápasága nem csupán stílusváltást hozott, hanem erőteljes tanításokat is. Alapvető dokumentumai, mint az Evangelii Gaudium (Az Evangélium öröme), amelyet sokan pápasága „manifesztumának” tartanak, egy missziós lendülettel teli, a szegények felé forduló egyházat vázolt fel. Azt hirdette: „Mennyire szeretnék egy szegény egyházat a szegényekért!”

A Laudato si' (Áldott légy) enciklika mérföldkőnek számított. Ebben a „közös otthonunkról” szóló írásában Ferenc pápa összekapcsolta a környezeti válságot a társadalmi igazságtalanságokkal, az „integrális ökológia” fogalmát hangsúlyozva. Sürgette a „kulturális forradalmat” egy olyan gazdasági rendszerrel szemben, amely kizsákmányolja a szegényeket és pusztítja a Földet. Meg kellett hallanunk „a föld kiáltását és a szegények kiáltását” – figyelmeztetett. Későbbi, Laudate Deum (Dicsérjétek Istent) buzdításában csalódottságának adott hangot a klímaváltozás elleni küzdelem lassúsága miatt.

A Fratelli tutti (Mindnyájan testvérek) a testvériségre, a társadalmi barátságra és a globális szolidaritásra szólított fel, különösen a világjárvány idején, elutasítva az elszigetelődést és a nacionalizmust. Az Amoris Laetitia (A szeretet öröme) a családok komplex valóságával foglalkozott, irgalmasságot és integrációt hirdetve az ítélkezés helyett.Legutóbbi, Dilexit nos (Szeretett minket) enciklikája Jézus szeretetének központi szerepére emlékeztetett.

Beszédeiben és nyilatkozataiban visszatérő témák voltak a szegénység strukturális okainak kezelése, a „selejtezés kultúrájának” kritikája, a migránsok és menekültek befogadása („Aki falat épít, nem keresztény”), a béke és a vallásközi párbeszéd sürgetése. Hangsúlyozta az egyszerűséget – maga is a Szent Márta-házban lakott az Apostoli Palota helyett –, és nyitottabb hangot ütött meg az LMBTQ+ közösséggel kapcsolatban ("Ki vagyok én, hogy ítélkezzem?", "A homoszexualitás nem bűn", azonos nemű párok megáldásának jóváhagyása).

A Cselekvő Pásztor

Ferenc pápa nem elégedett meg a vatikáni falak mögötti elmélkedéssel. Pápasága alatt több mint 65 országot látogatott meg 47 nemzetközi útja során. Első útja szimbolikusan Lampedusára vezetett, a migránsok drámájának helyszínére. Előszeretettel kereste fel a világ „perifériáit”, olyan országokat, amelyek kívül esnek a globális figyelem fókuszán, Kelet-Európától Latin-Amerikán át Afrikáig és Ázsiáig. Történelmi látogatást tett Irakban és az Arab-félszigeten, elősegítve a vallásközi párbeszédet.

Jelentős reformokat indított el a Vatikánban. A Praedicate Evangelium konstitúcióval átalakította a Római Kúriát, az evangelizációt helyezve a középpontba és nagyobb szerepet szánva a világiaknak. Kemény kézzel lépett fel a vatikáni pénzügyek területén tapasztalt visszaélésekkel szemben, átláthatóságot követelve és megtisztítva a Vatikáni Bankot. Egyszerűsítette a házasság érvénytelenítésének folyamatát.  

Kinevezéseivel átformálta a Bíborosi Kollégiumot, jelentősen növelve a fejlődő világból származó bíborosok arányát. Bátor lépésként egyre több nőt nevezett ki kulcsfontosságú vatikáni pozíciókba, megtörve ezzel évszázados hagyományokat és elősegítve egy befogadóbb egyházi vezetést.

"Isten, áldd meg a magyart!": Ferenc Pápa és Magyarország

Magyarországhoz fűződő kapcsolata pedig külön fejezetet érdemel pápasága történetében. Kétszer is ellátogatott az országba: 2021-ben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjére Budapestre, majd 2023-ban egy háromnapos apostoli látogatásra. Ez utóbbi egyedülálló gesztus volt, hiszen Olaszországon kívül Magyarország volt az egyetlen ország, ahová kétszer is elutazott. Ezenkívül 2019-ben felkereste a romániai Csíksomlyót, a magyar katolikusok kiemelt zarándokhelyét, ahol az általa bemutatott misét „magyar misének” nevezte.

Többször találkozott magyar politikai vezetőkkel, köztük Novák Katalinnal és Orbán Viktorral. Megbeszéléseik során elismeréssel szólt a magyar kormány családpolitikájáról, ugyanakkor világossá tette eltérő álláspontját a migráció kérdésében, következetesen a nyitottságra és befogadásra buzdítva. Mindkét fél egyetértett a béke sürgetésében.

A magyar néphez intézett üzeneteiben gyakran használta az „Isten, áldd meg a magyart!” kifejezést. Arra biztatta a magyarokat, hogy legyenek „nyitott kapuk” és „hídépítők” Európában, emlékeztetve őket gazdag keresztény örökségükre és Szent István példájára a befogadás fontosságát illetően. Humoros megjegyzést tett a magyar nyelvre, mondván, talán csak a Mennyországban beszélik. Nem sokkal halála előtt magyar zarándokoknak a Vatikánban azt üzente: Magyarországnak van jövője, ha megmarad a keresztény úton.

Fogadtatás Magyarországon

Magyarországon Ferenc pápát általános tisztelet és szeretet övezte. Erdő Péter bíboros és a Magyar Katolikus Egyház örömmel fogadta látogatásait. Egy felmérés szerint a magyarok túlnyomó többsége pozitívan emlékezett rá, amit személyisége, humanizmusa és a magyarok iránt mutatott különleges figyelme magyarázhat. Sokan értékelték közvetlenségét és azt, hogy megszólalt magyarul is.

Ugyanakkor tanításainak fogadtatása nem volt egyöntetű. Míg a családpolitika és a keresztény örökség védelme terén egyetértés mutatkozott a kormánnyal, a migráció kérdésében fennálló véleménykülönbség folyamatosan jelen volt a médiában.

A párbeszéd és könyörület öröksége

Ferenc pápa öröksége összetett és maradandó. Egy olyan vezető volt, aki a munkásosztálybeli gyökereiből és jezsuita képzéséből merítve hozott új lendületet a Katolikus Egyházba. A könyörületet, a párbeszédet, a szegények és a teremtett világ iránti törődést helyezte pápasága középpontjába. Reformjai, kinevezései és utazásai mind egy dinamikusabb, nyitottabb és a világ valóságára érzékenyebb egyház képét rajzolták fel.

Magyarországhoz fűződő különleges kapcsolata, a többszöri látogatás és a személyes üzenetek révén mélyen beírta magát a magyar katolikusok és a nemzet emlékezetébe. Bár tanításai néhol vitákat váltottak ki, Ferenc pápa alakja és üzenetei továbbra is párbeszédre és reflexióra ösztönöznek egy olyan világban, amelynek nagy szüksége van az irgalomra, a testvériségre és a közös otthonunk iránti felelősségvállalásra.

Isten nyugosztalja!