Elemzés a közélet átláthatóságáról szóló T/11923. számú törvényjavaslatról

Szuverenitásvédelmi csomag új köntösben - vagy valami egészen más?

A törvény indoklása szerint az elmúlt évek "dollármilliós" külföldi kampányfinanszírozási botrányai és egyes szervezetek "külföldi érdekeket szolgáló" tevékenysége teszi szükségessé a szigorítást. A kormány indoklása szerint a magyar emberek a nemzeti konzultáción elsöprő többséggel támogatták, hogy lépjenek fel azokkal szemben, akik külföldről támogatva próbálják befolyásolni a hazai közéletet.

A javaslat lényege egy új kategória és egyfajta "lista" létrehozása: azokról a szervezetekről, amelyek külföldi támogatásból "a közélet befolyásolására irányuló tevékenységet" végeznek, és ezzel "Magyarország szuverenitását veszélyeztetik".

Ki kerülhet fel arra a bizonyos listára és mi kell hozzá?

• Nem pontos definíciók: A "külföldi támogatás" fogalma rendkívül széles, gyakorlatilag minden külföldről érkező vagyoni hozzájárulást lefed, legyen az pénz, szolgáltatás vagy akár egy pályázati támogatás. Külföldinek számít egy külföldi magánszemély (még ha kettős állampolgár magyar is), egy másik állam, vagy egy külföldi székhelyű szervezet. Habár azóta több kormányzati szereplő, köztük Kocsis Máté is pontosított; szerinte például egy youtubert nem érint a törvényjavaslat.

• A "befolyásolás" homályos keretei: A "közélet befolyásolása" szintén tágan értelmezett: beletartozik a "demokratikus vita befolyásolása", az állami döntéshozatalra való hatásgyakorlás, vagy a választói akarat befolyásolása.

• "szuverenitást sérteni" könnyű, de vajon valóban igaz -e?: A törvény szerint egy szervezet akkor veszélyezteti a szuverenitást, ha külföldi pénzből olyan tevékenységet folytat, ami az Alaptörvényben rögzített értékeket (pl. államforma, család, nemzeti vagyon, alkotmányos önazonosság, keresztény kultúra) "sérti, negatív színben tünteti fel, vagy azok elleni fellépést támogatja". Ez a megfogalmazás aggasztóan tág teret adhat a szubjektív értelmezésnek.

A bizonyos folyamat: javaslat, döntés, ellenőrzés

1. A frissen létrehozott Szuverenitásvédelmi Hivatal tesz javaslatot a Kormánynak, hogy ki kerüljön a listára.

2. A Kormány rendeletben dönt a "listázásról".

3. A pénzmosás elleni szervként a továbbiakban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) jár el, amely ellenőrzi a listázottakat és javasolhatja a levételüket.

Mire számíthatnak a listázott szervezetek? 

Ha egy szervezet felkerül erre a listára, komoly következményekkel kell szembenéznie:

• vagyonnyilatkozati kötelezettség és stigma: Vezetőiknek, alapítóiknak vagyonnyilatkozatot kell tenniük, és kiemelt közszereplőnek minősülnek (ami például szigorúbb banki átvilágítást jelent).

• külön engedélyhez kötött támogatások: Külföldi pénzt csak a NAV engedélyével fogadhatnak el. A NAV akár 180 napig is vizsgálhat egy tranzakciót, és ha úgy ítéli, hogy az "külföldi érdekeket szolgál", elrendelheti a pénz visszautalását.

• búcsú az 1%-tól: Kizárják őket az SZJA 1%-os felajánlásokból.

• "drákói" szigorúságú büntetési tételek: Ha engedély nélkül fogadnak el külföldi támogatást, a kapott összeg huszonötszörösét (!) kell bírságként befizetniük, plusz magát a támogatást is elvonják a Nemzeti Együttműködési Alap javára.

• A Végső Csapás: A tevékenységtől való eltiltás: Aki nem fizet, vagy másodszor is szabályt sért, azt a NAV egyszerűen eltilthatja a tevékenységétől. Ez gyakorlatilag a szervezet működésének végét jelentheti.

Korlátozott jogorvoslat – kicsi az esély a változtatásra

Különösen aggasztó pont, hogy a NAV döntése ellen ugyan lehet bírósághoz fordulni (a Kúriához), de azonnali jogvédelem nincs, és ami a legfontosabb: "A Kúria a pénzmosás elleni szerv döntését nem változtathatja meg." Ez azt jelenti, hogy a bírósági felülvizsgálat rendkívül szűk körű lesz, érdemi beleszólása aligha lehet a döntésbe.

Veszélyben a kritikus hangok?

A törvényjavaslat kritikusai szerint a fentiek egyértelműen a kormánytól független, gyakran külföldi forrásokból (pl. nemzetközi alapítványok, uniós pályázatok) is működő sajtóorgánumok és civil szervezetek megfélemlítését és ellehetetlenítését célozzák.

• "Chilling effect": Már a törvény puszta léte is öncenzúrára késztethet sokakat. Ki mer majd kényes témákat feszegetni, ha egy ilyen Damoklész-kard lebeg a feje felett?

• Szelektív jogalkalmazás veszélye: A tág fogalmak ("szuverenitás sérelme", "közélet befolyásolása") miatt szinte bármely, a kormányétól eltérő véleményt képviselő, külföldi támogatást kapó szervezet célkeresztbe kerülhet.

• Párhuzamok: Az orosz és grúz példák azt mutatják, hogy az ilyen "átláthatósági" vagy "külföldi ügynök" törvények a gyakorlatban a független hangok elhallgattatásának eszközeivé váltak.

A kormányoldal ugyan sorozatosan hangsúlyozza, hogy a törvény nem a kritika ellen irányul, hanem a külföldi érdekek átláthatóvá tételét és a nemzeti önrendelkezés védelmét szolgálja. Az ellenzők viszont úgy látják, ez egy újabb lépés a hatalom központosítása és a demokratikus fékek és ellensúlyok leépítése felé. Nehéz megjósolni a törvény pontos hatásait, de az biztos, hogy elfogadása esetén tovább szűkülhet a független média és a civil társadalom mozgástere Magyarországon. A "közélet átláthatósága" fontos cél, de a kérdés az, hogy ez a törvényjavaslat valóban ezt szolgálja-e, vagy inkább egy újabb eszközt ad a kormány kezébe a számára nemkívánatos szereplőkkel szemben. A vita, amennyiben valóban beszélhetünk egyfajta disputáról még zajlik a kérdésről, de a tét nagy: a magyar sajtószabadság és a civil szféra jövője. A kormányzati szándék elég határozottnak látszik és kérdéses a jelenlegi törvényalkotási rendben hogyan lehet a kormánypártok szándékával szemben határozottan nyomást gyakorolni.