Alulról fotóztam, maradhat? - a nők tárgyiasítása a Metropol hasábjain

A Metropol napilap nem először került reflektorfénybe, amikor a médiaetikai és társadalmi érzékenység kérdései kerültek napirendre. A „Fotózza le és küldje be!” címmel futó legutóbbi kampány azonban túllépett minden eddigi határon. A nőket nyíltan szexualizáló felhívás: "Minél rövidebb, annál jobb: a lányok által hordott szoknyák és nacik esetében ez mindenképpen igaz” – mely arra buzdította az olvasókat, hogy minél rövidebb szoknyát viselő nőkről készítsenek és küldjenek be fotókat – nem csupán egy meggondolatlan bulvárakció, hanem egy mélyen elhibázott, szándékosan provokatív politikai gesztus.

A test, mint politikai eszköz

A felhívás nem pusztán etikátlan, hanem jogsértő is lehet: a képmáshoz való jog, a magánélet védelme, a hozzájárulás hiánya mind olyan sarokpontjai a demokratikus társadalomnak, melyeket ez az akció súlyosan sért. A civilek és sajtóorgánumok által kiemelt aggodalom jogos: ha egy nő közterületen sétál, az nem jelenti azt, hogy a teste szabad préda bármilyen célra – különösen nem egy állami pénzekkel megtolt bulvárlap perverzióra hajazó játékszabályai szerint.

Ez nem csak médiaetikai kérdés. Ez társadalmi, politikai és morális válságtünet.

A kereszténydemokrácia farizeusi díszletei

A magyar kormány előszeretettel hivatkozik kereszténydemokrata értékekre: a család szentségére, a nők méltóságára, a hagyományos erkölcsi rend védelmére. Orbán Viktor kormányfő beszédei visszatérően tartalmazzák az "európai keresztény civilizáció" védelmét, a "gender-ideológia" elutasítását és a "normális élet" melletti kiállást.

Ehhez képest a KESMA, azaz a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány, amely a Metropolt is birtokolja, épp az ellenkezőjét közvetíti. A női test tárgyiasítása, voyeurizmusra buzdító "verseny" szervezése nem fér össze sem kereszténységgel, sem demokráciával, legfeljebb egy autoriter rendszer propagandaeszközeinek cinikus logikájával. Ha ez a kormányzati média, akkor miféle értékekről beszélünk?

A kereszténység parancsai – „Ne kívánd másét”, „Szeresd felebarátodat” – szöges ellentétben állnak azzal, amit a Metropol kampánya sugall. 

Az uszítás mint figyelemelterelés

Nem ez az első eset, hogy a Metropol a társadalmi feszültségekből épít tartalmat. A korábbi „koldustérkép”, a hajléktalanokat démonizáló „Csövesterror Óbudán” és hasonló tartalmak egy jól felismerhető mintát rajzolnak ki: megbélyegzett csoportok ellen uszítani, miközben a hatalom a háttérben kiépíti saját klientúráját.

Ezek a kampányok nem az újságírás, hanem a társadalommérnökség eszközei. A cél: polarizálni, provokálni, tematizálni. Mindezt a bulvár álruhájában, úgy, hogy az átlagpolgár talán észre sem veszi, hogy a látszólag ártatlan „olvasói akciók” valójában a közbeszédet torzító, kontrollált manipulációs eszközök.

Az állam, mint finanszírozó 

A KESMA, és azon belül a Metropol működését jelentős mértékben közpénzekből finanszírozzák. Ez azt jelenti, hogy minden magyar adófizető – nők és férfiak egyaránt – hozzájárul ahhoz, hogy egy állítólagos "nemzeti" lap a női testeket közszemlére tehető, közérdeklődésre számot tartó tárgyakká degradálja. A közpénz így nem a köz érdekeit szolgálja, hanem egy cinikus politikai-gazdasági gépezet önfenntartását és tematizációs hegemóniáját.

Következmények és felelősség

A jogi következmények – ha lesznek egyáltalán – csak részben orvosolják a történtek súlyát. Az igazi kár a társadalomban keletkezik: a nők biztonságérzetében, a közéleti diskurzus minőségében, a sajtóba vetett hitben. A Metropol akciója egy olyan világot normalizál, ahol a nők tárgyak, az erkölcs pedig nem több egy PR-kampány hátterén szereplő homályos idézetnél.

Az állampolgári reakció, a közösségi média felháborodása és a független sajtó kritikái világosan jelzik: az emberek többsége nem kér ebből a fajta propagandából. Nem kér a szexualizálásból, a megbélyegzésből, a gyűlöletkeltésből. 

A rendszer tükre

A Metropol nem csupán egy lap. A Metropol egy tükör – torz, elgörbített, de mégis tükör – amely megmutatja, hogyan néz ki egy kormányzat által „nemzeti értéknek” tartott média, ha azt nem az erkölcs, hanem a haszon, nem az igazság, hanem a figyelem, nem a közérdek, hanem a hatalom vezérli.

Ha a kormány valóban kereszténydemokratának tartja magát, akkor ideje lenne visszavonni támogatását egy olyan kiadványtól, amely az emberi méltóság ellen dolgozik. Mert a kereszténység, ha komolyan vesszük, nem a szavakban, hanem a tettekben mutatkozik meg. És a jelenlegi tettek alapján ez a „kereszténydemokrácia” legfeljebb egy jól hangzó kirakatfelirat – belül azonban elhasználódott és morálisan üres.