A társadalmunkat felfalja a kiégés, de mi csak tétlenül nézzük?

A modern társadalom gyors tempója és a folyamatosan változó elvárások egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a fiatal generációkra, ami a kiégés jelenségének aggasztó növekedéséhez vezet. Ez a kimerültségi állapot, amely korábban jellemzően a középkorú felnőttekre volt jellemző, ma már a Gen Z és a Millenál generáció életében is mindennapossá vált, gyakran már a karrierjük vagy tanulmányaik korai szakaszában. A jelenség nem csupán egyéni szenvedést okoz, hanem szélesebb társadalmi és gazdasági következményekkel is jár, ami sürgős figyelmet és átfogó megoldásokat kívánna meg.

Mit is jelent a kiégés?

A kiégés (burnout) egy mély fizikai, érzelmi és mentális kimerültségi állapot, amely hosszan tartó, kezeletlen stressz következtében alakul ki, gyakran a munkával vagy más jelentős felelősségi körökkel összefüggésben. Fontos megjegyezni, hogy a kiégés nem orvosi diagnózis, de jelentősen növelheti a depresszió kockázatát, és komoly hatással van az egyén fizikai és mentális egészségére. A kiégés egy lassú, fokozatos folyamat, amelyet a folyamatos stressz felhalmozódása okoz.  

Milyen tendenciák figyelhetőek meg?

Az utóbbi időben különösen aggasztó tendencia figyelhető meg: a fiatalabb generációk, mint a Gen Z és a Millenárisok, sokkal korábban szembesülnek a kiégéssel, mint a korábbi generációk. Míg a Baby Boomerek mindössze 31%-a számolt be kiégésről, addig a Milleniálok 59%-a és a Gen Z válaszadók 58%-a érezte magát kiégettnek. Ez a korábbi életkorban való megjelenés arra utal, hogy a jelenség mögött nem pusztán egyéni tényezők, hanem alapvető társadalmi, gazdasági és technológiai változások állnak, amelyek egyedi terheket rónak a fiatalokra. A környezeti feltételek, amelyekben felnőnek, mint például az intenzív akadémiai nyomás, a digitális kor állandó jelenléte és a gazdasági instabilitás, alapvetően eltérőek és megterhelőbbek, mint amilyenekkel a korábbi generációk szembesültek ugyanebben az életkorban. Ez a megfigyelés túlmutat az egyéni stresszkezelési képességeken, és a rendszerszintű problémákra tereli a figyelmet, jelezve, hogy a megoldásoknak is rendszerszintűnek kell lenniük, nem csupán az egyéni öngondoskodásra kell fókuszálni.  

A kiégés nem csupán egyéni probléma, hanem rendszerszintű kihívás, amely átfogó megoldásokat igényel. A kiégett munkavállalók miatti termelékenységkiesés és fluktuáció globálisan évente mintegy 322 milliárd dollárba kerül a vállalkozásoknak. A fiatalok körében tapasztalható magas kiégési arány hosszú távú következményekkel járhat az egészségre, a karrierre és a társadalmi jólétre nézve.  

Mi felelős a kiégésért?

A digitális kor hatása: közösségi média, FOMO, "mindig online" kultúra

A Gen Z a digitális korban nőtt fel, ahol a közösségi média szerves része a mindennapi életnek. Bár szórakozást és kapcsolódást biztosít, irreális elvárásokat és összehasonlításokat is táplál. A tökéletes online kép fenntartásának, a trendekkel való naprakészségnek és a digitális tartalmakkal való folyamatos interakciónak a nyomása mentális fáradtság és stressz ciklusát hozza létre. A zavaró híreknek való kitettség és a kimaradástól való félelem (FOMO) tovább súlyosbítja a szorongás és a kiégés érzését. A napi képernyőidő és a szorongás/depresszió tünetei közötti korreláció is megfigyelhető: a napi 4 óránál több képernyőidővel rendelkező tinédzserek 27,1%-a tapasztal szorongásos tüneteket, szemben a kevesebb mint 4 órát használók 12,3%-ával. Az "mindig online" kultúra, amelyet a közösségi média és a "hustle mentality" (folyamatos hajtás mentalitás) táplál, krónikus stresszhez, kimerültséghez és érzelmi elidegenedéshez vezet. Ez a digitális környezet nem csupán egy különálló stresszforrás, hanem aktívan megakadályozza a felépülést és a kikapcsolódást, amelyek létfontosságúak a kiégés megelőzésében. A társadalmi dicsőítés a folyamatos termelékenység miatt erkölcsileg nehézzé teszi a fiatalok számára, hogy visszavonuljanak, még akkor is, ha digitálisan kimerültek. Ez egy ördögi kört hoz létre, ahol a kapcsolódásra és termelékenységre szánt eszközök az önkizsákmányolás eszközeivé válnak, a belsővé vált társadalmi normák által vezérelve.  

Akadémiai és teljesítménykényszer: oktatási rendszer, szülői elvárások, túlzott terhelés

Fiatal kortól kezdve a Gen Z hatalmas akadémiai nyomással szembesül, magas elvárásokkal a szülőktől, tanároktól és a társadalomtól. Az oktatás versenyjellege, a standardizált tesztek és a kivételes teljesítményre való törekvés a tanórán kívüli tevékenységekben is növeli a stressz-szintet. Sok diák úgy érzi, folyamatosan bizonyítania kell, hogy rangos egyetemi helyeket vagy jövedelmező karrierlehetőségeket biztosítson magának, ami megnehezíti a pihenést vagy a mentális egészség prioritását. A főiskolai hallgatók mintegy 75%-a érzi magát túlterheltnek az akadémiai terhelés miatt. A távoktatás további stresszt okozott: a diákok 78%-a számolt be megnövekedett stresszről emiatt, 65%-uk elszigeteltséget tapasztalt, ami befolyásolta tanulmányi teljesítményüket, és 70%-uk küzdött a motiváció fenntartásával az online órák során. A perfekcionizmusra való törekvés is hozzájárulhat a kiégéshez, különösen a sportban, ahol a gyermek nem érzi, hogy tökéletes színvonalon teljesít. Emellett a pénzügyi bizonytalanság (a főiskolai hallgatók 68%-a aggódik az oktatás finanszírozása miatt, és 55%-uk részmunkaidőben dolgozik) egy egyedi "megelőző" kiégést hoz létre. A fiatalok a jövőbeli pénzügyi és karrierbeli siker súlyát érzik, még mielőtt teljes mértékben belépnének a munkaerőpiacra, ami krónikus stresszhez és korai kimerültséghez vezet. A jövőbeli gazdasági bizonytalanságtól való félelem már gyermekkortól kezdve intenzív akadémiai teljesítménykényszert vált ki. A fiatalok nem csupán a jelenlegi követelmények miatt égnek ki, hanem a bizonytalan világban a stabil jövő biztosításának vélt szükségessége miatt is. Ez egy "megelőző" kiégés, ahol a jövőbeli sikerrel kapcsolatos szorongás már most kimerültséget okoz.  

Gazdasági és társadalmi tényezők: pénzügyi bizonytalanság, "hustle culture", globális válságok

A hagyományos stabil karrierek egyre ritkábbá válnak, és a Gen Z egy olyan munkaerőpiacra lép, amelyet rövid távú szerződések, szabadúszás és gig-alapú munkák uralnak. A pénzügyi stabilitás körüli bizonytalanság, a munkahelyi bizonytalanság és a folyamatos továbbképzésre való nyomás hozzájárul a stresszhez és a kimerültséghez. Sok fiatal szakember több állást vagy mellékállást is vállal a növekvő megélhetési költségek fedezésére, ami elmosódó határokat eredményez a munka és a magánélet között. A COVID-19 világjárvány tartós hatást gyakorolt a Gen Z mentális egészségére, növelve a stressz-szintet és az elszigeteltséget. A modern társadalom azt az elképzelést hirdeti, hogy az egyén értéke a termelékenységhez kötődik. A Gen Z egy olyan világban nőtt fel, ahol a pihenést gyakran lustaságnak tekintik, és a sikert a folyamatos hajtással azonosítják. Az a hiedelem, hogy mindig dolgozni, tanulni vagy fejlődni kell, fenntarthatatlan életmódot teremt, ami szinte elkerülhetetlenné teszi a kiégést. A társadalmi nyomás jelentősen befolyásolja a mentális egészséget, mivel alakítja az identitásunkat és a döntéseinket. A társadalmi normáknak való megfelelés nyomása gyakran hagyományos mérföldkövek felé tereli az egyéneket, amelyek nem feltétlenül egyeznek személyes törekvéseikkel, ami belső konfliktusokhoz, elégtelenség érzéséhez és depresszióhoz vezethet. A Gen Z mélyen elkötelezett a társadalmi igazságosság, a klímaváltozás elleni aktivizmus és a politikai diskurzus iránt. Bár az aktivizmus erőt adhat, a zavaró híreknek és globális válságoknak való folyamatos kitettség megterheli a mentális egészséget.  

Rendszerszintű hiányosságok: kontroll hiánya, támogatás elégtelensége, munka-magánélet egyensúly A kontroll hiánya a munkában, például a beosztás, feladatok vagy munkaterhelés felett, kiégéshez vezethet. Az elvárások tisztázatlansága, a munkahelyi konfliktusok, a túl sok vagy túl kevés feladat, valamint a támogatás hiánya mind hozzájárulnak a kiégéshez. A munka-magánélet egyensúlyának problémái, amikor a munka annyi időt és energiát emészt fel, hogy nem marad semmi a családra és a barátokra, szintén kiégéshez vezethet. A Gallup felmérése szerint 71%-a a frontvonalon dolgozókat foglalkoztató munkáltatóknak úgy vélte, jól vagy nagyon jól támogatják a mentális egészséget, míg az alkalmazottaknak csak 27%-a értett egyet ezzel. Ez a különbség a munkáltatói és munkavállalói észlelés között rávilágít a rendszerszintű támogatás hiányosságaira.  

Milyen szektorokat és iparágakat érint leginkább a kiégés?

A kiégés jelensége nem korlátozódik egyetlen területre, hanem a fiatalok életének számos aspektusát érinti, az oktatástól a munkahelyen át a személyes felelősségi körökig.

A kiégés különösen súlyosan érint bizonyos iparágakat, amelyek magas érzelmi terheléssel, intenzív kognitív munkával vagy jelentős felelősséggel járnak mások jólétéért.

• Egészségügy: Az egészségügyi dolgozók kiégése jelentős probléma, amelyet a túlzott munkaterhelés, az adminisztratív terhek, a beosztásba való beleszólás korlátozottsága, a szervezeti támogatás hiánya és a munkaerőhiány súlyosbít. Az egészségügyi dolgozók fokozottan ki vannak téve a mentális egészségügyi kihívásoknak és a korai munkaerőpiacról való kilépésnek. Az orvosok és orvostanhallgatók körében a kiégési arány körülbelül 50%. Különösen a nők és a színes bőrű egészségügyi dolgozók aránytalanul érintettek a már meglévő egyenlőtlenségek miatt, amelyeket a világjárvány tovább súlyosbított. A magas kiégési arány a segítő szakmákban, mint az egészségügy, azt sugallja, hogy azok a szerepek, amelyek magas érzelmi munkát, intenzív kognitív terhelést és közvetlen felelősséget igényelnek mások jólétéért, különösen sebezhetőek, főleg ha rendszerszintű alulfinanszírozottsággal és magas elvárásokkal párosulnak.  
• Kreatív szektor: A kreatív iparágakban dolgozók körében gyakori a kiégés. Ennek okai közé tartozik a hosszú munkaidő, a szoros határidők és az irreális elvárások. A kreatív kiégés tünetei közé tartozik a motiváció hiánya, a fizikai fáradtság, az önbizalomhiány, a halogatás és a munkától való irtózás.  
• Gondozói szerepek: A fiatal gyerekek vagy speciális egészségügyi igényű gyermekek gondozása intenzív lehet, és a gondozói kiégéshez vezethet, ha nincs elegendő segítség vagy pihenés. A kiégés okai közé tartoznak az érzelmi igények, az ütköző követelmények, a munkaterhelés és a magánélet hiánya. Tünetei: étvágy- és alvásmintázat változása, fokozott szorongás, érzelmi ingadozások , depresszió, visszahúzódás, tehetetlenség érzése.  
• Ifjúsági sport: Az ifjúsági sportban a kiégés egyre gyakoribb probléma. Az Országos Ifjúsági Sporttanács szerint a serdülők 70%-a abbahagyja a szervezett sporttevékenységet 13 éves korára. A kiégés okai között szerepel a magas edzésintenzitás, a szülői és edzői nyomás, valamint a pszichoszociális tényezők, mint a perfekcionizmus. Tünetei: fizikai jelek (pl. legyengült immunrendszer, gyakori sérülések), érzelmi és viselkedési jelek (pl. ingerlékenység, szorongás, depresszió), valamint a teljesítmény romlása. Az ifjúsági sportban tapasztalható riasztóan magas lemorzsolódási arány azt mutatja, hogy a teljesítménykényszer és a krónikus stressz már a hagyományosan örömmel és fizikai egészséggel összefüggő tevékenységeket is érinti, jelezve egy átható "mindenáron-teljesítmény" mentalitást, amely túlmutat az akadémiai és szakmai életen. Ha a kiégés még a sportban is bekövetkezik, az azt mutatja, milyen mélyen gyökerezik a teljesítményre és az eredményre való nyomás a fiatalok életében, áthatva még a szabadidős tevékenységeiket is. 

Vajon válogat a kiégés az "áldozatai" között?

A kiégés nem egyformán érinti a nemeket; jelentős különbségek figyelhetők meg mind a prevalencia, mind a tünetek megnyilvánulása, mind pedig a hozzájáruló tényezők tekintetében.

Statisztikai adatok a nemek közötti eltérésekről A nők általában magasabb kiégési szintről számolnak be, mint a férfiak. Egy AMA felmérés szerint az orvosok körében a nők közel 55%-a érez kiégést, szemben a férfiak 42%-ával. Más felmérések szerint a nők körében 20-60%-kal magasabb lehet a kiégés prevalenciája, mint a férfiaknál. A főiskolai hallgatók körében is megfigyelhető ez a tendencia: a női hallgatók általában 15%-kal magasabb kiégési szintről számolnak be, mint a férfi hallgatók. Érdemes megjegyezni, hogy az életkor befolyásolhatja a kiégést jobban, mint a nem, és az életkorra korrigált elemzések során az arányok azonosak lehetnek.  

A társadalmi elvárások is jelentős szerepet játszanak. A társadalmi szépségideálok, amelyek a nők értékét a fizikai megjelenéshez kötik, számos mentális egészségügyi problémához vezethetnek, mint például alacsony önbecsülés, depresszió és szorongás. Ezzel szemben a férfiak félhetnek attól, hogy gyengének vagy sebezhetőnek tűnnek, ha kifejezik érzelmeiket vagy beszélnek mentális egészségügyi problémáikról, ami sokaknál elfojtáshoz, fokozott stresszhez és akár fizikai egészségügyi problémákhoz is vezethet a kezeletlen mentális egészségügyi problémák miatt. A kiégés nemek közötti különbsége, különösen a nők magasabb aránya és érzelmi kimerültsége, nem pusztán biológiai, hanem mélyen gyökerezik a nemi alapú társadalmi elvárásokban, beleértve az aránytalan háztartási felelősségeket és a specifikus szépség/siker standardoknak való megfelelés nyomását, miközben a férfiak az érzelmi sebezhetőség elfojtásának nyomásával szembesülnek. 

Hogyan nyílvánul meg a kiégés?

Fizikai tünetek A kiégés számos fizikai tünetben megnyilvánulhat, amelyek jelentősen befolyásolják a mindennapi életet:

• Krónikus fáradtság: Mély kimerültség, amely pihenéssel sem múlik el, állandó lustaság és fáradtság érzése.  
• Alvászavarok: Nehézségek az elalvással vagy az átalvással, vagy éppen a túl sok alvás. A rossz alvásminőségű hallgatók 40%-kal nagyobb valószínűséggel tapasztalnak kiégési tüneteket.  
• Emésztési problémák: Gyomor-bélrendszeri panaszok, mint például gyomorfájdalom vagy emésztési zavarok.  
• Gyakori fejfájás: Migrén és egyéb fejfájások.  
• Étvágyváltozások: Étkezési szokások megváltozása, étvágytalanság vagy túlevés, nem szándékos súlyvesztés.  
• Egyéb fizikai jelek: Izomfájdalom, gyakori sérülések (különösen sportolóknál), legyengült immunrendszer, hormonális egyensúlyhiány (női sportolóknál), megnövekedett nyugalmi pulzusszám. Súlyos esetekben funkcionális neurológiai rendellenesség is előfordulhat.  

Mentális és érzelmi tünetek A fizikai tünetek mellett a kiégés súlyos mentális és érzelmi megnyilvánulásokkal is jár:

• Motivációhiány: Érdektelenség a korábban élvezetes tevékenységek iránt, munkától való irtózás, apátia vagy passzivitás a munkával vagy szereppel kapcsolatban.  
• Szorongás és depresszió: Fokozott szorongás, depressziós tünetek, reménytelenség érzése. A főiskolai hallgatók több mint 53%-a számolt be szorongásról az elmúlt évben.  
• Ingerlékenység: Fokozott ingerlékenység, düh, feszültség, "snappiness", könnyen frusztrálttá válás.  
• Önbizalomhiány: Elégtelenség érzése, önmagunk megkérdőjelezése, alacsony önbecsülés, kétség a képességeinkben.  
• Cinikus vagy elidegenedett hozzáállás: Érzelmi elszakadás a munkától és az emberektől.  
• Kognitív hatékonyság csökkenése: Romlott döntéshozatal, problémamegoldás, koncentrációs és memóriazavarok.  

Viselkedési és szociális tünetek A kiégés viselkedésbeli és szociális változásokhoz is vezethet:

• Visszahúzódás: Elszigetelődés a barátoktól és a családtól, társadalmi elszigetelődés érzése.  
• Halogatás: Feladatok elkerülése, amelyek kreativitást vagy erőfeszítést igényelnek, a munka utolsó pillanatra hagyása.  
• Teljesítményromlás: Az akadémiai, szakmai vagy sport területen tapasztalható teljesítmény csökkenése.  
• Fokozott szerhasználat: Alkohol vagy más szerek fokozott használata az érzések tompítására.  
• Interperszonális konfliktusok: Növekvő frusztráció, zavarok a kapcsolatokban, nem megfelelő szakmai kommunikáció.  

Mi lesz a jövő?

A fiatalok körében tapasztalható kiégés egy sokrétű jelenség, amelyet digitális, akadémiai, gazdasági és társadalmi tényezők komplex kölcsönhatása okoz. Nincs egyetlen "gyors megoldás", hanem egy holisztikus megközelítésre van szükség, amely az egyéni öngondoskodást és a rendszerszintű változásokat egyaránt magában foglalja. A kiégés különböző típusainak és egyedi tüneteinek felismerése kulcsfontosságú a hatékony, személyre szabott beavatkozások kidolgozásához.

Az egyének számára elengedhetetlen az öngondoskodás prioritása, a határok felállítása a munka és a magánélet között, a közösségi média tudatos használata és a természetkapcsolat erősítése. A támogató rendszerek kiépítése barátokkal, családdal és támogató csoportokkal, valamint a szakmai segítség igénybevétele, amikor szükséges, alapvető fontosságú.

Társadalmi szinten szükség van az oktatási rendszerek, a munkahelyi kultúrák és a társadalmi elvárások felülvizsgálatára. A digitális írástudás és a mentális egészségügyi oktatás javítása, a munka-magánélet egyensúlyának támogatása, valamint a segítő szakmákban dolgozók terheinek enyhítése mind kritikus lépések a fiatalok jólétének biztosítása felé. A kiégés elleni küzdelem egy közös felelősség, amely egyéni szintű tudatosságot és kollektív cselekvést igényel a jövő generációinak egészségesebb és fenntarthatóbb életének megteremtéséhez. A cél egy olyan környezet megteremtése, ahol a fiatalok nem csupán túlélni tudnak, hanem valóban boldogulni és kibontakoztatni teljes potenciáljukat.