A magyar állatvédelem helyzete szubjektíven - 2. rész

Alább Bíróné Cseh Éva állatvédelemről szóló cikksorozatának 2. része olvasható, amit változtatás nélküli formátumban közlünk. A cikksorozat 1. része itt olvasható. 

Sokan felvetik, hogy szigorúbb állatvédelmi törvény kellene. Volt rendőrként és az állatvédelemben 18 éve tevékenykedő emberként én azt mondom, az állatvédelmi törvény jó. A legnagyobb probléma, hogy büntetlenüI megkerülhető, senki nem figyel arra, hogy be is tartsák azok, akik bármilyen formában állatokkal foglalkoznak. Sok esetben akkor is megússzák, ha valaki borítja a bilit. A hatóságoknak eszébe sem jut intézkedni és a legtöbb bíró is csak legyint és elintézi egy ejnyebejnyével. A törvényt be kell tartatni, az ellenőrzéseket és a számonkérést kell szigorítani a törvény adta kereteken belüI.

A gyömrői eset egy igen durva történet, de sok menhelyen folyik állatkínzás, csak nem derüI rá fény. Olyan helyeken is, amiről el sem tudnátok képzelni, annyira jó híre van. De senki nem hajlandó dolgozni azon, hogy feltárják ezeket az eseteket. Most még éppen a két nagy ügy miatt nem is lenne rá kapacitás. Ha rendet tennénk az állatvédelemben, utána ezt a rendet "csak" fenn kellene tartani.

Az állami támogatás is csak úgy működne, ha szigorú ellenőrzés társulna hozzá és nem egy feneketlen kútba, a megélhetési állatvédők zsebébe folyna el rengeteg pénz. A korrupció és a sumákolás megy csupán, a normális állatvédők pedig "meggebednek", hogy segíteni tudjanak, mégis egyre rosszabb a helyzet.

2024. nyarán egy hirdetésre jelentkeztem, állatgondozót keresett egy alapítvány az épülő új menhelyére. A régi menhely területét bérelte, onnan költöznie kellett, és máshol kezdett építkezni, szakaszosan költöztetve a kutyákat. Az új helyen a már áthozott kutyák ellátása lett a feladatom. ltt tapasztaltam néhány olyan dolgot, amit a jó híre alapján nem gondoltam volna a
tulajdonosróI.

A kennelek rosszul voltak kialakítva, ezért a kutyák kiásták magukat vagy átbújtak a szomszédos kennelekbe. Az elején az egyik kutya kiásta magát és megtámadta a menhely területén szabadon legelő, szintén mentett kiskérődzőket. Két kecske és két birka volt ott. Az egyik kecske halálos serüléseket szenvedett, az egyik birkának a nyakából két oldalt kiharapott a kutya egy-egy kisebb ökölnyi darabot, de szerencsére nem ért sem főeret, sem légcsövet, sem nyelőcsövet, így a birka túlélte. Ez egy olyan napon történt, amikor éppen szabadnapos voltam és a tulaj ment ki ellátni az állatokat. Másnap, amikor mentem dolgozni, azt mondta, lássam el a birka sebeit. Akkor szembesültem vele, milyen súlyosan megsérült és azzal is, hogy állatorvos nem látta.
Lefertőtlenítettem a sebeket és szóltam a főnöknek, hogy ennek az állatnak állatorvosi ellátásra van szüksége. Ennek ellenére nem hívott állatorvost, továbbra is napi rendszerességgel nekem kellett a tátongó sebeket fertőtleníteni. Többször kértem, nézesse meg állatorvossal, de mindannyiszor figyelmen kívüI hagyta a kérésemet.

Kesőbb jött még oda egy állatgondozó és felváltva vagy együtt kezelgettük a sérüléseit. Nyár volt, pár nap múlva megjelentek a sebben a légynyüvek is. Azokat minden nap újra és újra kitakarítva tovább kezelgettük a sebeket és továbbra is süket fülekre talált, hogy állatorvosnak látnia kellene. Egy alkalommal megemlítettem, hogy az ekkora sebeket össze kell varrni, mire az volt a válasz, hogy az ilyen tépett sebeket nem lehet varrni. Nern tudom, honnan vette ezt, hiszen nem állatorvos, de nekem egyszerű kifogásnak tűnt. Végül a sebek fölött a bőr összeforrt és eltakarta a birka pofájában tátongó hatalmas réseket. BelüI megmaradtak a lyukak, amelyekbe kérődzéskor beleragadtak a felkérődzött gombócok.

Közben történtek sérülesek a kutyák között is, akik a kennelben összeverekedtek. Elég súlyosan megsérült némelyik, állatorvosi ellátást ők sem kaptak, volt eset, hogy a kolléganőmmel elgennyesedett sebeket kellett kezelnünk.
Ezek a dolgok a saját tapasztalataim, de hallomásból tudok még néhány történetet, viszont ezeket nem írom le, mert nem tudhatom, mennyi az igazságtartalma.

A régi menhely mint említettem, egy bérelt terület, amely hasonlatos lett a szaporítótelepeken tapasztalható állapotokhoz, amiket nyilvánossá tettek állatvédők. ltt is vastag réteg ürülékben feküdtek a kutyák félhomályos juhhodályokban kialakított kennelekben.
A bérbeadó bejelentést tett a hatóságnál az elviselhetetlen állapotok miatt, ezért a hatósági állatorvos megjelent a telephelyen. A menhely üzemeltetője a költözéssel indokolta a takarítás elmaradását és az állatorvos arra hivatkozva, hogy a kutyák nem soványak, elevenek, további intézkedést nem tett.

Érezni kezdtem, hogy valamit tennem kell, ezért elkezdtem leolvasni a kutyák chipjét és megnéztem a petvetdata nyilvános adatbázisában a chipekhez tartozó adatokat. Azt tapasztaltam, hogy vannak kutyák, amelyekben nincsen chip, legalábbis az olvasó több kutyánál nem jelzett, megjegyzem, hogy ezek nem frissen bekerült kutyák voltak. A chipes kutyák egy részének pedig a nyilvántartás szerint nem volt érvényes kötelező veszettség elleni oltása, és nem egynek több éves elmaradása volt. Oltási könyvet egyet sem láttam, a tulajdonos szerint azok az állatorvosánál vannak és a kutyák nyilvántartását is az állatorvos végzi.
Megjegyzem, hogy az oltási könyvnek minden esetben ott kell bemutathatónak lenni, ahol a kutya tartózkodik, valamint a kutyákról is a telephelyen naprakész nyilvántartást kell vezetni.

Az már csak hab a tortán, hogy a frissen befogott-befogadott kutyák nem kerülnek karanténba, hanem kapnak egy kennelt a többi között, az eredeti gazdájukat többnyire nem keresik, ami szintén kötelező (lenne).

Már terveztem ennek a cikknek a megírását, amikor kipattant az osztrák nő szaporítótelepeinek ügye, az ingatlanok kiürítése most is folyik állatvédelmi szervezetek hatalmas összefogásával. Ezután szereztem tudomást a gyömrői esetről, ahol több száz kutyát kínoztak a menhelyen és a hozzá tartozó gyepmesteri telepen. Egy ott dolgozó önkéntes gyűjtötte a bizonyítékokat és bombázta az illetékes hatóságokat a legfelsőbb szintekig és nem történt semmi és ezt a bátor lányt még meg is verték, amiért kiállt az állatok jogaiért és az állatkínzás ellen. Végül már nem volt más lehetősége, mint nyilvánosságra hozni a történteket.

ltt jegyezném meg, hogy a "sintérbiznisz" virágzik Magyarországon, az állam hatalmas összegekkel járul hozzá a gyepmesteri tevékenységekhez és persze vannak fizetős szolgáltatások is a lakosság számára. Viszont senki nem ellenőrzi a szabályszerű működést és az állatvédelmi törvény betartását. Az önkormányzatok szerződést kötnek egy gyepmesterrel, így próbálják megoldani a kóbor kutyák közterületről való elszállítását. A tisztségviselőknek az az érdeke, hogy megfeleljenek a lakosság igényeinek és ne legyen kutya az utcákon. Ám azzal már nem törődnek, mi történik a befogott kutyákkal.

Még egy rövid megjegyzést tennék arról, hogy az állatvédelmi törvény nemcsak a társállatok, hanem a haszonállatok megfelelő tartásáról is rendelkezik. Ott is tragikus a helyzet, csak arról keveset beszélünk, hogyan kínozzák, milyen embertelen körülmények között tartják őket.

Sok mindenről lehetne még szót ejteni, valójában egy egész regényt lehetne írni a honi állatvédelem helyzetéről. A cikk azoknak szól, akik nem látnak bele, mi folyik ezen a téren hazánkban.

A feltárt és nyilvánosságra került esetek tükrözik a valóságot és természetesen tudom, hogy vannak tisztességes, jólelkű állatvédők, de sok esetben ez csak a látszat, a háttérben bizony állatkínzást követnek el egyesek. És amíg a kirívó, közfelháborodást kiváltó, nyilvánosságra került esetekkel vagyunk elfoglalva, ezekre a "kisebb" törvénysértésekre senki nem figyel fel.